Elméleti, történeti háttér

Mi a kvantumbiológia?

A kvantumbiológia a fizika és a biológia határtudománya, amely az élő rendszerek működésének vizsgálata és értelmezése során egyaránt használja a klasszikus fizika, a biológia, a kvantummechanika és az elméleti kémia módszereit.

A kvantumbiológia a biofizika része, amely egyfelől fizikai módszereket használ az élő rendszerek tanulmányozására, másfelől a fizikai jelenségeknek az élő szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Vizsgálati területe a molekuláris biológiától az ökoszisztémákig a biológiai szerveződés valamennyi szintjére kiterjed.

A változatos technikáknak köszönhetően a biofizikusok ma már egyre inkább képesek a biológiai struktúrák (legyen az egy fehérjemolekula vagy egy bonyolult, összetettebb rendszer) közvetlen megfigyelésére, modellezésére és befolyásolására.

A kvantumbiológia a matematika statisztika modelljeit és vizsgálómódszereit kisebb és nagyobb rendszerek, mint pl.: sejtalkotók (riboszóma,RNS,  DNS, sejtmembrán, stb.), szövetek, szervek, szervrendszerek és ökoszisztémák leírására használja.

Az ezekben zajló élettani folyamatok nem lineárisan működnek, ezért csak akkor érthetők, ha térben vizsgáljuk őket. A jelenlegi nyugati, vagy más néven akadémikus orvoslás azonban az egyszerűbb kezelhetőség miatt lineáris szemlélettel vizsgálja, de ezek sem a térben, sem az időben nem modellezhetők egyszerű lineáris matematikai módszerekkel, ezért az eredmény erősen távol áll a valóságtól!


A méréstechnika és számítástechnika robbanásszerű fejlődése az elmúlt 30 évben teret nyitott egy új, tudományos szemléletű orvoslás felé. Ez az úgynevezett „Kvantumbiológiai teszt és analízis, amely a biológiai rendszerekben lejátszódó kvantum-entrópiás kölcsönhatások fizikai elméletének logikájára épül.

Szent-Györgyi Albert élettani kutatási eredményei szerint a sejtek bioelektronikus kapcsolata meghatározó az életműködésben. Megállapításai után csak sok évvel: 1975-ben technikailag lehetővé vált, hogy a sejtek ultrafinom bioelektronikai jeleit megmérjék. Az eredmények azt igazolták, hogy a beteg sejtek más frekvenciaspektrumot bocsátanak ki, mint az egészségesek. A sejtműködés során észlelt (mért) gyenge jelekből meghatározható, hogy egészséges-e a szervezet.

Az ettől kezdve felgyorsult kutatások azt is igazolták, hogy az emberi szervezet a közös tudati (morfikus) mező hatásaira is reagál, amelyben minden élőlény képes kétoldali kommunikációra beszéd és külső, fizikai segédeszközök nélkül. A Morphogenetic Consciousness Field – magyarul: „formaképző tudati mező”, vagy ismertebb nevén: „morfogenetikus tudati mező” az, amelyen belül a tudományos módszer létrejött.


Mi a tudati mező, vagy más néven: morfogenetikus mező?

Olyan energo-információs mező, amelyben minden élőlény képes kétoldali kommunikációra beszéd és külső, fizikai segédeszközök nélkül.A téma legnevesebb kutatója a cambridge-i Prof. Dr. Rupert Sheldrake biokémikus, sejtbiológus, aki 1978 óta számos tudományos publikációban és könyvben tárta a világ elé az elképesztően nagyszámú sikeres kísérlettel igazolt tényt, hogy a morfogenetikus mező létezik.

Így fogalmazott „A morfikus energia ösztönös és kollektív emlékezetet közvetít.”


Ez a kapcsolat akkor is létrejön, ha erre az adott ember (élőlény) nem tudatos.  A közös tudati mező, avagy háló, más elnevezéseken: tudati mátrix, kollektív tudat, olyan információs közeg, amelyen keresztül metafizikai információk és energiaminták, a gondolatok és az érzelmek találkoznak.

Nagyon leegyszerűsítve:ez az élőlények eszköztelen internete!


Akik a legtöbbet tették



A kvantumbiológiai teszt és analízis elméleti alapjainak kialakításában a kvantumfizika és kvantummechanika meghatározó felfedezései és elméletei összegződnek, olyan korszakos zsenik munkásságának köszönhetően, mint pl. Albert Einstein, Nikola Tesla, R. R. Rife.


Az elméleti tudásnak a gyakorlati megvalósításba való átültetése sok kiváló tudós munkája során sikerült, akik közül is kiemelkedik az „orosz vonal” két jeles képviselője: G. Lakovszkij és V.I. Nyesztyerov.



Elsősorban nekik köszönhető az alapvető szemléletváltás, amely áttörte a kizárólag materiális szemléletű csak az öt érzékszervvel vizsgálható jelenségek tudományosságát és átmerészkedett egy magasabb szintre: az információs kölcsönhatások birodalmába.

 


A korábban létező fizikai elméletek, amelyek környezeti információs kölcsönhatást írnak le, az információt valamilyen matematikai absztrakcióként ábrázolták. Leírták ugyan az információcsere alapvető törvényeit, de nem fedték fel fizikai lényegét.

Ezek az elméletek nem magyarázták meg az anyag főbb kategóriáinak kölcsönhatását – a tömeg, az energia és az információ között, valamint nem magyarázták meg a tudományos észlelések alatt megjelenő meghatározó információt.

A kvantum-entrópiás logikai elmélet az első elmélet, amely felfedi az információs kölcsönhatás fizikai lényegét és leírja a tömeg, az energia és az információ kölcsönhatását.

Ezen az elven létrehoztak egy olyan készüléket, amely kétoldali kommunikációra képes az embert felépítő biológiai rendszerekkel – akár DNS mélységig - az un. torziós (spin) mezőben, az agyi théta hullámok segítségével, mert minden szerv és minden sejt elérhető az agyi területről. A készülék használatára épül az analizáló és stimuláló rendszer, amely az emberi szervezeten belül lehetővé teszi az egyes szervek külön-külön való leképezését és kiértékelését és stimulációját.


A kvantumbiológiai teszt, analízis és stimuláció elve és gyakorlata

A vizsgálat érintés és fájdalommentes, speciális (úgynevezett trigger) érzékelők alkalmazásával történik, amelyek az információkat automatikusan a számítógép számára feldolgozhatóvá teszik. A triggerekről kísérleti úton bebizonyították, hogy az emberi agy és az eszköz között magas fokú kommunikáció lehetséges.

Az agynak feltett kérdés tehát így hangzik: „milyen állapotban van a célszerv?” Ezt az agy a központi idegrendszeren keresztül közvetíti. A kérdésre kapott válasz is az agyba érkezik, azonban ennek megfejtése nem olyan egyszerű.

A készülék triggere képes „leválogatni” a megfelelő információkat, és leképezésre alkalmassá tenni a számítógépen át az elemző számára.A rendszer az eredményeket teljesen valósághű képi ábrán megjeleníti, illetve további grafikus funkciók állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az elemző/kezelő számára, hogy kivizsgálja a szervezetet ért károsodásokat, így több szempont alapján is megvizsgálható az elváltozás, amely eddig nem ismert pontosságú állapotelemzést eredményez.

A módszer lényege: az információk érzékelése a különböző agyi tevékenységekről speciális, telemetrikus szisztémával történik.

A biológiai stressz az emberi szervezetben energo-információs blokkokat eredményez, amelyek  a szervek diszfunkciójához, betegségekhez,vezetnek. A biostimuláció azon az elven történik, hogy a rendszer a hibás működés felderítése után a számítógépről továbbítja a testbe az optimális működéshez szükséges, pontosan meghatározott nagyságú és minőségű felépítő jelspektrumot.

Ezáltal aktiválja az öngyógyító folyamatokat, amelyek segítik kivezetni a szervezetből a lerakódott méreganyagokat. 

Mivel az egyensúlyát (helyes bioinformációját) veszített szerv helyes információt kap, a szervezet öngyógyító erejének indukálásával képes a harmónia visszaállításának irányába elmozdulni.

A készülék rendeltetésszerű használatával káros mellékhatások nem figyelhetők meg, mert az információs jel alacsony szintje miatt csak alkalmazkodási reakciókat vált ki a szervezetből, nem meríti ki azt - és így a serkentés a rendelkezésre álló élettani tartalékok (erőnlét) arányában végezhető.

A módszer jól kombinálható bármely egyéb, jelenleg ismert orvosi, vagy más, pl. természetgyógyászati módszerrel.


Comments